Mint korában említve volt, Jenő "Egyesült Államok-beli látogatásán" vásárolt egy fényképezőgépet. Tekintve, hogy a hon polgárainak viszonylag kicsiny halmaza tesz élete folyamán "látogatást" az Egyesült Államokba, a család életében sem volt magától értetődő az esemény, melynek kezdete egészen régre nyúlik vissza, még a Jenő-házaspár születése előtti időkbe, a számos magyar exodus eleddig legutóbbikáig (valahogy mostanában mintha megint tanúi lennénk egynek, bár nem olyan látványos, nem olyan egyszeri, de legalább akkora tömeget érint, mint ama legutóbbi).
Szóval az "ötvenhatos sajnálatos események", vagy "forradalom", vagy "szabadságharc" (nem kivánt törlendő) késői hatása a családot is érintette. Történt ugyanis, hogy Jenő feleségének nagybátyja az ötvenhatos disszidensek táborát erősitette, lényegében máig nem derült ki, hogy az eseményekben való részvétel miatti veszélyeztetettség, kalandvágy, vagy esetleg sokkal titokzatosabb, érdekesebb és sötétebb dolgok mián. Az oral history sem segitett kellően oszlatni a homályt, arról már nem beszélve, hogy az onkli vagy 15 évig nem állt szóba a családdal, és csak az utóbbi években vált a viszony annyira barátságossá, hogy ezek a már történelemnek számitó események egyáltalán szóba kerüljenek.
A hosszú és szövevényes történet 1956 novemberében kezdődött. Helyesebben még októberben, annak is a végén, mikor is a nagybácsi munkahelyén, az akkori Posta járműjavitóban néhány ifjú megjelent, és elkérték a hegesztőapparátot. Na most az elbeszélés szerint a nagybátyj nem kérdezte, mire kell, de azért sejtette, és azt mondta, hogy ő elmegy hátra, addig nem lát semmit. (Jut eszembe, van egy elmélet, a "bűvös hatos", ez alapján, mivel a bácsi személyesen ismerte Vorosilov marsall sofőrjét - többek között!! -, nyilván a sofőr ismerte Vorosilov marsallt, a marsall ismerte Sztálint, Sztálin ismerte Hitlert valamint Lenint, Jenő pedig ismerte a nagybácsit, igy az elmélet alapján igazolva látszik, hogy jelen esetben Jenő öt lépésben kapcsolatban állhatott volna Leninnel , Hitlerrel, valamint mindössze 4 lépésben magával a nagy Sztálinnal, de szerencsére a felsoroltak jóval Jenő születése előtt elhaláloztak, amiért Jenő nem tudott elég hálásnak lenni a Sorsnak. ) Az apparát igy elindult útjára, nem kis szerepet játszva a Generalisszimusz szobrának ledöntésében, minek következtében néhány héttel később kezdett jelen történetünk hőse - nevezzük az egyszerűség kedvéért Bélának - lába alatt a talaj meglehetősen meleggé válni. Béla úgy vélte, némi joggal, hogy az események vizsgálata során előbb-utóbb valakiben csak felmerül, hogy miféle eszközzel is történt az egyébként akkor már senki által nem kedvelt főtitkár-hadvezér szobrának megpocsékolása , és a szálak hozzá fognak vezetni. Igy aztán megorganizálta a felelősségrevonás előli menekülést. Ráadásul az események forgatagában,mint gépkocsivezető a Vöröskereszt küldeményeivel már megjárta Bécset, és onnan hazatérve, akkori kedvese - bár az elbeszélések szerint ez amolyan héja-nász lehetett - azzal a kérdéssel várta,hogy "mi az, te hazajöttél? " , ebből már sejthető volt számára, hogy a kapcsolat nem lenne a jövőben sem túlságosan elmélyült, igy könnyüvé vált számára a döntés. Sógora - Jenő apósa - akkoriban a MÁV-nál dolgozott, igy kézenfekvő volt, hogy a távozás a vasút igénybevételével történjen. Igy is történt, a kellő instrukciók birtokában - például hogy menjen el a vonattal az utolsó magyar állomásig, ott keresse meg X.Y-t, mondja, hogy a sógora (akit szintén X.Y-nak hivtak) küldte - nekivágott a nagyvilágnak. Az állomásra megérkezvén, a kontaktszemély tanácsolta, hogy a következő vonatot - amely emberekkel zsufolva hamarosan meg is érkezett - hagyja elmenni, és az utána következő vonatra szálljon fel. (Mint később kiderült, ama zsúfolt vonatot a határon megállitották, és mindenkit visszazavartak.) Az általa igénybevett vonat volt az utolsó,amelyet a határzár előtt még elengedtek. Igy került Bécsbe, ahonnan néhány hét múlva már úton volt Triesztbe, ahol behajózott Amerika felé. (Azért Jenőékben felmerült néhány kérdés a sztori kapcsán: 1, pünkt az utolsó szerelvény volt, amellyel sikerült kislisszolnia. 2, a rendszer nem rekvirálta a Béla hátrahagyott lakóingatlanját, holott a diszidensekkel ez - és még sokkal ezebbek is - rendre megestek. 3, mások fél-egy éveket eltöltöttek Traiskirchenben, anélkül, hogy reményük lett volna a tengeren túlra eljutni. 4, ami a legkínzóbb kérdést veti fel: hogy a túróba' volt lehetséges, hogy az amerikás disszidens Béla sórgora a hatvanas évek elején,amikor még javában ültek a börtönökben '56-ért elitéltek, a MÁV-nál olyan munkakört töltött be, ráadásul nem politikait, hanem szakmait, hogy gyakran hamarabb tudta, milyen és mennyi szovjet harctechnika mozog -helyesebben fog mozogni - vasúton, mikor, honnan és hová, mint maguk a katonavonatokon utazók. (Amikor Jenő egyszer vacsora közben feltette apósának a kérdést , hogyan volt lehetséges a fenti eset, mit szóltak a főnökei az amerikás sógorhoz, azt a választ kapta: "nem kérdezték". Ja persze. Azt sem tudták, hogy Jenő anyósa a hatvanas évek első felében rokoni látogatásra kiutazási engedélyt kapott Bécsbe, a bátyja meglátogatása okán. Hát,nagyon slendrián egy diktatúra lehetett, gondolta Jenő. Persze, lehet egy sokkal regényesebb oka is, igy születnek a konteo-k, "My name is Béla. K. Béla", ha értjük,mire gondolok. )
Summa summárum, Béla megérkezett Ámerikába, egyetlen szó angol tudás nélkül. Némi ide-oda mászkálás után munkát ajánlottak neki egy autójavitóban, a felvételi vizsga ennyiből állt: Értesz a dieselekhez? Igen. Ott, a sarokban van egy szétszedett Mercedes motor, rakd össze. Némi idő után a motor beröffent, Béla pedig fel volt véve. Így indult a karrier, amely 55 éve tart, mivel Béla még 86 éves korában is heti 1-2 napot szereléssel tölt el. (Ott-tartózkodásuk idején este 9-kor megszólalt a csengő, Jenő megkérdezte:Ki a jó fene ez ilyenkor? Mire Béla azt felelte: "jön egy ember, hoz 400 dollárt, mert megcsináltam az öreg autóját, amiről már mindenki lemondott." Ja, akkor jöjjön minél gyakrabban - vigyorgott Jenő) Mivel mégis illik bírni az angol nyelvet Ámerikában - legalábbis akkor még volt ilyen divat, ma már itt-ott meg lehet lenni tisztán spanyollal vagy kinaival is - Béla beiratkozott egy angol nyelv-tanfolyamra, ahol megismerkedett egy német nemzetiségű elvált asszonnyal, egy volt Wermacht-tiszt lányával - azért a történelem produkál érdekes dolgokat - az ismeretségből frigy lett, amely már ide s tova 50 éve tart (Folyt. köv.)
