Visszatérve a tetthelyre, a kiegészült család serényen nekilátott a terem diszitésének, a "székszoknyákat" összefogó szalagok, az asztali futók, a virágvázák, az ültetőkártyák, meg ezer hasonló apróság elhelyezésének, ami olyan jól sikerült, hogy másnap Jenő felesége szerint - mivel akkor Jenő a fiataloknak a fényképezkedés helyszinére való transzportálásával volt elfoglalva, igy nem volt tanúja - a staff körbefényképezte a termet, a séf mint egy filmrendező utasitotta a recepcióslánykát a különböző beállitásokból és szögekből való felvételekre. 

A diszités végeztével, a  vacsora után, mindenki elvonult a vackába jól megérdemelt pihenőre. Másnap - D-day - reggel indult a nap a helybe érkező fodrásszal, majd Jenő a fiatalokkal, valamint az ifjú pár 1-1 testvére a tartozékával elindultak a fényképezkedés helyszinére, egy a fővárostól nem túl távoli helység kastélyába, mely kellően lepukkant volt a leányság-legénység elhagyása kiváltotta elégikus hangulat megerősitéséhez ( mint a magyarországi kastélyok kilencven százaléka) - de amely lepukkantságában is sugározta a régi korok eleganciáját, a renovált nagyteremben pedig a folyosón kopogó léptek hallatán a szemlélődőnek olyan érzése támadt, hogy hamarosan kinyilik a nagy szárnyas ajtó, és belép rajta maga a 78 éves Ráday Gedeon gróf, a kastély néhai tulajdonosa.  A hivatásos fotós mellett Jenő is számos felvételt készitett - ahogy a hivatalos közleményekben állni szokott - "Egyesült Államokbeli látogatásán" vásárolt fényképezőgépével, amely felvételek közé, hogy-hogy nem odakeveredett két meglehetősen furcsa darab is, melyről alapos vizsgálat után sem derült ki az egyszerű szemlélő számára, hogy mit ábrázol,  ugyanis a folyosón a falban látszott egy jelentékeny nyílás, amely a túloldali két szoba cserépkályháinak hátrafelé nyíló ajtaját rejtette egykoron, felfelé nyitott kéménnyel, és amely igen felkeltette Jenő érdeklődését, különösen az irányban, hogy a kürtők nyitottak, avagy sem,   és mivel elég hülyén mutatott volna, ha letérdel az erre az alkalomra a korábban leirt hosszadalmas procedura folytán vásárolt öltönyében,  és betekint felfelé meresztett nyakkal a kormos kéménybe,  ezért frappáns módon betolta a fényképezőgépet a nyílásba, és felfelé forditva az optikát, lőtt kettőt. A kérdés eldőlt, a kémény, jelentem, művileg zárt.

A fényképezkedés abszolválása után a társaság visszaindult a szállóba, ahol már gyülekeztek a vendégek.  Megérkeztek a barátok-barátnők, ipamuram-napamasszony, és megérkeztek a nagyszülők.  Mint emlitve volt, a Jenő-család "színvak" volt,  úgyhogy az idősebbik leánygyermek barátjának szine nem vert érzelmi hullámokat a családban,  de mindez nem vonatkozott a felmenőkre - legalábbis mostanság. Nem volt ez mindig így. Jenő unokatestvére anno férjhez ment egy egyetemi társához, aki szintén Afrika közepéről származott, és ennek megfelelően szintén ébenfekete szinnel birt Annak idején Jenő anyja vidáman mesélte, hogy testvére - Jenő nagybátyja - milyen megvetően nyilatkozott ifjabb korában, amikor a szocialista internacionalizmus jegyében nálunk tanuló szinesbőrű diákokat látott szemmel láthatóan helybeli leánykákkal enyelegni, hogy "nem tudnak maguknak jóravaló magyar gyereket kifogni", és lám-lám, az ő leányuk is pünkt egy szinesbőrühöz ment hozzá.  A nagyi ezen jót kuncogott, de ezen kivül nem adta tanújelét semmilyen averziónak,  sőt, kifejezetten elismerően nyilatkozott a frigy gyümölcséről, egy tejeskávészinű fiucskáról, hogy milyen okos, stb.  Nos, ez régen volt. (Azóta az a házasság felbomlott - mellesleg igen ritkán tapasztalhatóan kulturált módon - az unokatestvér férjhez ment az első egyetemi udvarlójához, akinek mellesleg a volt férj a barátja volt, tulajdonképpen ő mutatta be a leánynak fekete barátját, aki szépen el is happolta előle.  Válás után a volt férj pedig visszament hazájába, ahol jelenleg magas miniszteriális poziciót tölt be. )   Jelenleg a helyzet úgy állt, hogy a nagyi, meghallván a hírt, hogy nagyobbik unokája úgymond "összeállt" egy szinesbőrű férfival,  csaknem rosszul lett az izgalomtól, ráparancsolt Jenőre, hogy "azonnal csináljon valami!"  Jenő megkérdezte,mégis mit kéne tennie?  Mire a válasz az volt: "azonnal hívd haza!" (Mármint Angolhonból.)

Jenő kénytelen volt ellentmondani: "Drága anyám. Mindjárt 30  éves. Többet keres,  mint én. Mit tegyek, ha azt mondja, nem jövök!. Tagadjam ki? Honnan? Miből? " Igy aztán ennyiben maradtak.  A személyes találkozás viszont ismét felkavarta az érzelmeket, a mama, függetlenül a fiatalember kvalitásaitól, minden alkalommal egy másodpercre  megmeredni látszott, amikor rápillantott az ifjúra. 

A násznép összeállt tehát, az idő is elérkezett,  úgyhogy a vendégsereg gépkocsiba szállt, és a házasságkötő teremhez hajtott.  A terem éppen annyira volt kicsi - vagy nagy, érzelmi megközelités kérdése - hogy a násznéppel pont megtelt. Az anyakönyvvezető hölgy igen szép beszédet mondott - egy korábbi polgári esküvőn egy jóval nagyobb teremben egy jóval nagyobb násznép előtt egy jóval nagyobb település anyakönyvvezetője meglehetősen sematikus tartalmú beszédet mondott el olyan hivatalos stílusban, hogy Jenőék hirtelen nem esküvőn, hanem inkább tárgyaláson érezték magukat - úgyhogy az ifjú ara virágot tartó keze reszketésén is látni lehetett, hogy  mélyen érintették a meleg szavak, és a hivatalos aktus utáni szülői üdvözléskor Jenőnek is igen-igen nagy  erőfeszitésébe került, hogy szégyenszemre ne kezdjen bőgni, mint az anyátlan borjú, ahogy mondani szokás.  Igy csak egy-egy atyai könnycseppet morzsolt el a két szeme sarkában,  közben lopva körülnézett,  mennyire észrevehető a férfiúhoz méltatlan elgyengülés, de a vendégsereg - nem meglepően - a fiatalokkal volt elfoglalva, úgyhogy az sem tűnt fel senkinek, hogy Jenő végül egy zsebkendőt is igénybe vett a szemüveg tisztitásának ürügyén.

A hivatalos aktus után még némi fényképezkedés történt, mindenki meg lett örökitve az ujdonat férj és feleség üdvözlése közben, és csak azért nem nyúlt az estébe a dolog, mert mint emlitettük,  viszonylag szűk körű volt az esemény.  Ezután a násznép visszatért a szállodába, és kezdetét vette a dinner.  A fiatalok úgy vélték - egyébként roppant helyesen - hogy élőzenére semmi szükség sincs, mert a család összes tagja akárhány lakodalomban vett részt, minden alkalommal félsüketen távozott, és a zene alatt egy halvány szót sem tudtak váltani  a szomszédaikkal, ráadásul a család nem élt-halt a táncolásért, és akkor még igen-igen visszafogottan nyilatkoztunk.  Ugyhogy a leendő férj összeállitott egy zenei anyagot, a szálloda szolgáltatta a technikai hátteret, igy az étkezés közben  az alkalomhoz illő zene szólt lágyan és  főként halkan.  A desszert után még elég fiatal volt az idő további fotók százainak elkészitéséhez, ezért aztán ujabb albumra való anyag született a szálloda kertjében található hangulatos tó és a rajta álló fából készült filagória  környékén.

A fotózás után az ajándékok átadása következett,majd a vendégsereg lassan távozni kezdett.  Napszálltára a szűk család egyedül maradt, megkezdték hát a terem kiüritését, mellyel röpke óra alatt végeztek.  Utána a nászutaslakosztályban - mert a szálloda ilyennel is szolgált, mégpedig utószezon lévén rendkivül baráti áron -  megtárgyalták a nap eseményeit, és természetesen szemrevételezték az ajándékokat, aminek zömét a legújabb kor szokásainak megfelelően üdvözlőkártyák és boritékok képezték. Fülig érő vigyorral megállapitották, hogy ilyen jól szervezett esküvőn még nem vettek részt - mindenki ismerte a baráti házaspár gyermekei esküvőjén történteket - ahol nem volt csúszás a programban, minden a helyén és idején volt, és senki nem fáradt el a végére sem.  (Jenőben a nap kezdetén munkált mémi aggodalom, mert ismerte kisebbik lányának azon tulajdonságát, hogy mind fizikai, mind szellemi fáradtság esetén hajlamos volt némi hisztire, a szellemi ÉS fizikai fáradtság esetén pedig ez nem összeadódott, hanem hatványozódott,  de a leány egész nap mosolyogva, fáradhatatlanul röpködött a dögnehéz esküvői ruhában, amelyben a pisléshez is két segéderő kellett. A ruha szállitásakor Jenő tartotta a rafinált módon az abroncsokkal együtt vállfára applikált ruházatot, melyet hossza miatt magasan kellett tartani, és ettől - mivel a ruha takarta - Jenő úgy nézett ki, mint a lefejezett Darth Vader fehérben )