Jenő végre hagyta kitörni az elméjében egyre intenzivebben fickándozó gondolatot: blogot ír. Napokkal ezelőtt merült fel benne, mint kis ötletfuvallat, mely el is lebbent rögtön, de másnap ismét jelentkezett. Ezúttal sürgetőbben. Ne má' - tromfolta le Jenő az ötletcsemetét, - minden hülye blogot ír, a net tele van teljesen érdektelen emberek teljesen érdektelen gondolataival, irtani kéne, nem szaporitani - de a kölök nem tágított. Naponta többször is bekukkantott Jenő elméjébe, leült, elmolyolt magában, szinte észrevétlen, de ott volt, Jenő érezte a jelenlétét. A gutába - elégelte meg végül - a net tele van teljesen érdektelen emberek teljesen érdektelen gondolataival, eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít, amíg internet van, tárhely is van, két-három napig elmegy, úgyis terhes lesz, mint minden rendszeres kötelezettség, majd abbahagyom.
Délután - miután végzett a délelőtti rendelésnek nevezett cirkusszal, meg a délutáni, kevéske szaladgálnivalóval, nekiült, és nem egészen 5 perc alatt létrehozta a blogot. (Közben erősen káromkodott, mert ujabb hívás érkezett nem egészen 100 méterrel távolabbra attól a helytől, ahol 20 perce járt, de a hívást nem tartotta olyan fontosnak, amely ne várhatna még legalább egy órát, mikor is vége a készenlétnek, hátha beesik addig még egy, amit egy füst alatt lezúzhat, mert ha volt valami, amitől Jenő idegbajt tudott kapni, az a hasonló szituáció volt.)
A blog megszületett, de mit kellene bele írni? - gondolta kissé feszengve, hiszen valamilyen módon önmaga belsejét kell közzétennie, bár Jenőtől nem volt idegen bizonyos fajta exhibicionizmus, alapjában társasági ember volt - már ha eljutott társaságba, mert azért nem kereste a társaságot túl nagy elánnal, de ha már, akkor szeretett a középpontban lenni. Érzése szerint ezt a tulajdonságát apjától örökölte, és remélte, hogy a felesége viszont nem örökölte az anyósa azon tulajdonságát, hogy apját a társasági szereplések miatt állandóan lebarmította, lehetőleg még ott melegében, hogy ne mondjam, akció közben. Ugyan már több mint 30 éve együtt éltek, ha az együttjárást is beszámitjuk, akor már majd 40, és eddig a nej még nem mutatott efféle tüneteket, de az ördög nem alszik, anyján is a kor előrahaldtával hatalmasodott el eme késztetés - igaz, ami igaz, apjának sem biztos, hogy bőven hetven fölött is ugyanolyan jól állt a társaság közepe-ség (ide Jenő hosszan keresett valami idegen szót, de aztán megunta) - mindenesetre mégiscsak van valami kitárulkozás feelingje a dolognak.
Jókor jut eszedbe! Úgy volt, hogy amolyan naplószerűség lesz, akkor meg? - beszélgetett önmagával, amit gyakran megtett, töbnyire csak amúgy magában, de ha egyedül tudta magát, hangosan is, amiből már származtak vidám pillanatok.
"Kezdetben vala a gondolat" - ütögette a billenytyűket. Micsoda marhaság - dünnyögött közben, de egyre jobban belemelegedett.
Nos, első posztnak ennyi elég is - gondolta kisvártatva, majd a 'Publikál' gombra kattintott.
